Nos, hamár itt tartunk, hogy be kell mutatkoznom és az üdvözlő szövegnél egy kicsit hosszabb sorokat kell írnom ám legyen. Vágjunk bele! 1994 augusztus 25.-én születtem Budapesten, azóta eme nagy fővárosban élek annak is a külkerületében. Születésem óta lakok egy háromszobás panelban édesanyámmal. Nem hiszem, hogy bárkit is érdekel, de a születési dátumon alapján Szűz a horoszkópom. /Egyébként Oroszlán lettem volna, mert a dokik 23.-ára írtak ki, de Vikike szeretett volna még egy kicsit anyuci pocijában maradni ami sikerült is neki/ Ahogy az a Szűzekre jellemző eléggé egy földhözragadt személyiség vagyok szeretem a megszokott dolgokat utálom a nagy változásokat és igen néha eléggé erős szarkasztikus humorom van amivel kikészítek másokat, de megvan az a szelíd kedves oldalam is, ami sűrűbben fordul elő, főleg a közösségben.
Hamár élettörténet. Ha pontos dátum szerint nem, de években felvázolhatom eddigi életemet.
A velem egy környezetben élő gyerekekhez képest az én életem másabb volt a szokotnál. Eleve csonka családban születtem, apám és anyám elváltak még a születésem előtt. Apám jelenleg most Dunavarsányon lakik, de nem tartjuk a kapcsolatot. Nagyapámmal és anyámmal éltem 2 éves koromig. Utána jött az első nevelőapám aki még mondhatni a normális kategóriába tartozott. Nevelni nem nagyon nevelt viszont azáltal, hogy mindig a gép elé pakolt meghatározta jövőbeni pályafutásomat és álmaim szakmáját. De akkoriban nem voltunk nagyon gazdagok, volt, hogy anyám és nagyapám ették a száraz vagy vajas kenyeret azért, hogy én ehessem a párizsit kenyérrel és paprikával. Ó bizony voltak nehéz időszakok. Nevelőapám érkezésével ez valamelyest enyhült, de sajnos azok az aránylag békés időszakok véget értek,  mikor csúnyán elválta anyámmal 2003-ban.
Ebben az időszakban találkoztam először az apámmal és lettem az osztály feketebáránya általánosban. Igen, akkoriban kezdődött az egész rémálom az iskolábam ami egészen 8-ig tartott. Apámat akkor láttam először és utoljára 2003-ban. Nem a legjobb még ma is arra gondolnom, hogy a saját apámnak nem voltam olyan fontos, hogy legalább születésnapjaimon felköszöntsön.
3 év tengődés után 2006-ban jött egy férfi az én és kics családom életébe egy  vidéki fiatalember. Nos kényszerből kénytelenek voltunk befogadni őt, mivel anyám akkoriban vesztette el a postai állását, mikor második férje elhagyta és bizony jól jött a segítség akármilyen formában is.
Nos egy 12 éves gyereknek, akinek azidő tájt lett a nagyapja az apja és szeszélyessé vált a kamaszkornak köszönhetően nehezen viselte el, hogy egy  számára idegen személy oly módon és oly erőszakosan akar beleszólni az életébe. Nevelési módszerei nem egyeztek meg azzal amit én megszoktam az idők folyamán így lázadó ösztönöm aktiválódott és bizony minden hónapban voltak nagy összezördülések. Mindennek a tetejébe abban az időszakban lettem magányos az általános iskolában és volt, hogy csúnyán elbántak velem, csak azért, mert az osztályban én voltam az egyetlen, aki tanult. Akadt egy vetélytársam is aki mindenáron le akart körözni tanulás terén, de 7.re feladta mikor látta, hogy velem nem versenghet.
Ezekben az években tanultam meg azt, milyen a megalázás, a magányosság, az elhagyatottság, a közösség megvetése és gyülölete.Az otthoni zűrök közepette már szinte rimákondtam a középiskoláért, hogy talán végre lesz egy hely, ahol békében meghúzódhatok.
Sajnos tervem nem vált be teljesen. Habár felvettek egy erős közgadasági szakközépbe a rémálom elkezdődött 2009 nyarán, mikor is nagyapám meghalt.
Azt hozzá kell tennem, hogy azon a nyáron fogalmazódott meg bennem mindaz, amit ma az oldalon láttok jobban ha körülnéztek és olvassátok a blogomat. Nagyapám ugyanis a halála előtt kért meg engem arra, hogy a szakközépben tanuljak jól s tegyek meg mindent azért, hogy felvegyenek a főiskolára. Valamint azt, hogy akármi történjék vele ne adjam fel legyek erős és érjem el az álmom.
Halála napján láttam meg olyan ragyogónak az eget, ami egy löketett adott ahhoz, hogy átvészeljem a nehéz napokat. Akkot született meg egy életre szóló álom a sárkányrepülő. 
Életem ezután nem a nyugodt medrében folydogált tovább, nevelőapám szabály szerűen pokollá tette az életemet. Ámbár a testi fenyítés mindig félelmet szűl az emberben, de a lelki terror talán még annál is rosszabb, főleg akkor ha az illető ismeri a gyengeségeidet. Nos ez az ember nagyapám halála után még négy évig tartott engem sakkban egészen addig amíg én nem találtam meg a gyenge pontját. Egy szülőnek, legyen akármilyen utálatos  is, van azért némi lelkiismerete. Ezt használtam ellene. A két szemébe mondtam az igazságot. Ő a legutálatossabb leggyávább apa a világon, aki hagyta, hogy a gyerekeit bántsák, cserben hagyta őket,  valamint azt, hogy így, az apjuk nélkül a gyerekek már soha semmikor nem tudnak kitörni majd szegényes állapotukból és talán egy életre megutálták az apjukat, amiért az magukra hagyta őket. Az elmúlt 8 évben nem engem kellett volna nevelnie mindenféle baromságra, hanem a fiait kellett volna kihúznia a pácból. Azt hiszem, ez volt a pont az i-n. Elősegítette, hogy ez a nyomorult féreg, soha többé ne bántson engem és anyámat. 2012 nyarán meghalt tüdőrákban.
Terrorja alatt lettem epilepsziás 2010-ben amit mára szerencsére gyógyszerrel tudtak korrigálni. Meglehet, hogy életem végéig kell majd szednem ezeket a gyógyszereket, de ez még a legkisebb ár azért, hogy jól élhessek.
Viktor halála után egy új ember jött az életembe egy fiú, akibe augusztusban szerelmes lettem és járni kezdtünk. Sajnos azonbam a történetünk október elején véget ért. 
2013 nyarán elvesztettem a legjobb barátnőmet, szintén egy fiú miatt.