Emlékszel nyílván gyerekkorod azon pillanatára, mikor a tündérmesék, amiket mindig igaznak hittél azokról kiderült nem mások, mint puszta kitalációk. A mikulás nem mászik éjszaka be a kéményen keresztül a házba, hogy ajándékokkal tömje meg a zoknidat és a Jézuska se fog csengővel jelezni, hogy megjött az ajándék. Vagy valaki közli veled, hogy ők valójában nem léteznek, vagy te magad jössz rá szüleid furfangosságára, ahogy az orrod előtt csempészik be az ajándékokat. Rájössz, vannak dolgok, amik nem léteznek. Rájössz nem minden lehet valóság és nem minden válik azzá. Álmokat dédelgetsz, hogy aztán végignézd, miként törnek darabokra.

Jött egy férfi, aki iszonyat hasonlított a nagyapámra. Mint mikor szél söpör végig a tájon, felkapva mindent a földről, ő is így jött az életünkbe. Felkavart mindent. Udvarolt anyának, mutatta a pénzét, vidám harsány ember volt, aki megállás nélkül tudott vigyorogni. Mutatott egy életet, egy rég elfeledett gyerekkort, amit még manapság is visszasírok. Vissza, mert akkor voltam igazán boldog, minden csóróság ellenére. Nem jártam sok helyen, de mikor mentem bárhova is, mindig vidám és jó volt a hangulat. Nevetés, szeretet boldogság. Emlékszem gyerekkorom legszebb pillanataira.

Emlékeztettél a múltra és azt hittem, te vissza is hozod. Nincs több bánat és nyomor, csak vidámság és boldogság. Élmények, melyek később emlékké szelídülnek és jövő, ami szebbé válik. Hirtelen reménykedni kezdtem abban, hogy véget értek a rossz napok. Álomvilágba löktél minket. Egy olyan álomvilágba, melyből felkelni nehéz és fájdalmas volt.

Mondtad, mi vagyunk az igazi családod. De valójában nem. Mondtad, mi vagyunk a fontosak, de valójában nem. Mondtad, megadsz nekünk mindent amit szeretnénk. Nem lett igaz. A barátod, aki kiszipolyoz fontosabb. A testvéred, aki cserbenhagy fontosabb. Minden barátod fontosabb csak mi nem. Mi, akikről azt mondat a családod. Elvártad tőlünk régi vidéki módra, hogy várjunk rád, mint két nő, meleg étellel és puha ággyal. Legyünk békések és béketűrők, toleráljuk katyvaszos életed következményeit a pénzért cserébe. Elvártad, mi veled legyünk, de te nem voltál velünk. Ígérgettél fűt-fát, eget és csillagot, de még egy szimpla szülinapi látogatást se tudtál megtartani. Kifogásod az volt, hogy rádakaszkodtak. Nemet mondani bezzeg nem tudsz igaz? Lányodnak mondasz, de közben hátatfordítasz. És ez fáj. Még úgy is, hogy nem mutatom ki.

Szavak, melyeket nem követnek tettek, és tettek, melyek ellentmondanak minden szónak. Könnyek, amik lehullanak a sötétségben, hogy aztán kiszáradt szemekkel nézzek a hajnali fénybe. Rádöbbentettél, most már tényleg felesleges hinni a szavaknak. A szó elszáll, a tett megmarad. Rád nem lehet számítani. Álmokat zúztál szét, reményeket törtél szilánkokra.

De még ezekből a szilánkokból is felépíthetek egy új életet.