|
Egy huszonéves egyetemista oldalán jársz, aki programtervező informatikusnak tanul Budapesten. Életem talán elsőre átlagos és semmitmondó de én mégis azt mondom, többet éltem meg mint az átlag ember. Én tudom milyen az, ha megaláznak, cserbenhagynak. Ismerem a lelkiterror fogalmát és tisztában vagyok az epilepszia egy fajtájával is. De tudom azt is mit a jelent a soha fel nem adom mondat. Tudom a módját annak, hogyan söpörjek minden félre az utamból ha az álmaimról és a reményeimről van szó. Tudom mit jelent küzdeni. És tudom mit jelent soha fel nem adni. Amíg van remény hinni kell a jóban és a változásban. Hinni abban, hogy egy nap megcsinálod, vagy kitörsz egy állapotból vagy akármi másról is legyen szó. Soha ne add fel a harcot. Mert az élet erről szól.
A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét. A remény is mindig ott ragyog, bármi takarja is el éppen
| | |
|
Szabályok: Véleményedet kérlek kultúráltan fogalmazd meg, és javaslom, ha hosszabban fejtenéd ki mondanivalódat, használd nyugodtan a hozzászólás funkciót. A cserék Hopegirl néven hívjanak, ne kedves cserémnek mert azt nem szeretem. Káromkodás engedett, de ha engem vagy az oldalt illeted vulgáris kifejezéssel automatikus bannolás lesz rá a válasz ;)
| | |
|
Amiket mostanság olvasok:
Garth Nix: Sabriel
Sabriel, akit gyerekkorában küldtek Ancelstierre egyik bentlakásos iskolájába, nem sokat tud a zabolátlan mágiáról vagy a holtakról, akik a Régi Királyságban nem hajlandók halottak maradni. Utolsó tanévében azonban apjának, Abhorsennek nyoma vész, és Sabrielnek be kell lépnie a Régi Királyságba, hogy megkeresse. Hamarosan társául szegődik Mogget, a macska, akiben komisz lélek lakozik, és Harlekin, egy fiatal chartamágus. Ahogy egyre mélyebbre hatolnak a birodalomba, úgy növekszik a fenyegetés, amely a halál kapuin túlnyúlva már az élők világát veszélyezteti.
Sabrielnek szembe kell néznie végzetével egy olyan világban, ahol az élők és holtak közti határvonal néha nehezen látható – és időnként el is tűnik.
| | |
|
Cserét a chatban tudsz kérni. Bárkivel szívesen cserélek, a lényeg az, hogy az oldalad legyen dugig tartalommal a külső az nem érdekel :) Viszont ha két-három hónap után nem vagy aktív leveszlek a cserék közül!
    
A ccs alapját köszönöm a lindadesing-nek!
| | |
|
|
|
Depresszió
Van egy olyan korszak mindenki életében, amikor mélypontra süllyed és azt mondja nincs kedve már semmihez sem. Letargikus állapotba kerül, ahol legszívesebben egésznap aludna, ki sem kellne az ágyból. Monotonná és unalmassá válnak a napok és a végén már nem érdekli semmi sem. Beleestem én is ebbe az egészbe. A depresszióba.
Kezdtem érezni, hogy valami totálisan nem stimmel velem. Június óta nem igazán voltam ura önmagamnak és eljutottam már arra a pontra, hogy még az egyetemet is leszarom egy időre, mert a vizsgák se tudtak nagyon érdekelni. Sokat és sokáig aludtam abban az időszakban és valahányszor a tanulni akartam agyam minden idegszála tiltakozott ellene. Olyan fokú ellenállás volt ez, amit nem tudtam magamból kiírtani.
Mostanában ébredtem fel, hogy ez nem jó, és nem is természetes dolog, hogy így egyik pillanatról a másikra depressziós lettem. Mára tudom, hogy valószínüleg a szerelmi bánat és a rohamok megújulása generálta ezt a mélypontot. És persze az, hogy én egyáltalán nem így képzeltem el az első évemet az egyetemen.
A szerelmi bánat lökött le azt hiszem jobban a badlóra mint vártam. Hisz tényleg nem értettem és nem értem a mai napíg, hogy mivel érdemeltem ki azt a hideg közönyt, ami a találkozás utáni időszakban jött el. Na és persze az a nagy leszarom stílus, hogy semmilyen üzenet nem várt tőle sohasem. Mindig én kerestem. Röhej. És ha írtam is neki a válasza sem volt más, csak pár üres sor. Olyanok voltunk mint két idegen, akik között nem volt semmi sem. Pedig a rohadt életbe előzőleg nem így viselkedett! Igen, aszem belül még van némi elfolytott harag, amit kiengednék, de egyelőre nem teszem, mert mindenki szarul járna.
Ha más nem, annyi előnyöm most van, hogy tudom, hogy orvosoljam legalább ezt a depressziót. Belekapaszkodok a nagyapámnak tett ígéretembe és abból nyerem vissza az erőmet. Elvégre ez volt mindig is ami felhúzott, ha a padlóra kerültem...
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés