|
Egy huszonéves egyetemista oldalán jársz, aki programtervező informatikusnak tanul Budapesten. Életem talán elsőre átlagos és semmitmondó de én mégis azt mondom, többet éltem meg mint az átlag ember. Én tudom milyen az, ha megaláznak, cserbenhagynak. Ismerem a lelkiterror fogalmát és tisztában vagyok az epilepszia egy fajtájával is. De tudom azt is mit a jelent a soha fel nem adom mondat. Tudom a módját annak, hogyan söpörjek minden félre az utamból ha az álmaimról és a reményeimről van szó. Tudom mit jelent küzdeni. És tudom mit jelent soha fel nem adni. Amíg van remény hinni kell a jóban és a változásban. Hinni abban, hogy egy nap megcsinálod, vagy kitörsz egy állapotból vagy akármi másról is legyen szó. Soha ne add fel a harcot. Mert az élet erről szól.
A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét. A remény is mindig ott ragyog, bármi takarja is el éppen
| | |
|
Szabályok: Véleményedet kérlek kultúráltan fogalmazd meg, és javaslom, ha hosszabban fejtenéd ki mondanivalódat, használd nyugodtan a hozzászólás funkciót. A cserék Hopegirl néven hívjanak, ne kedves cserémnek mert azt nem szeretem. Káromkodás engedett, de ha engem vagy az oldalt illeted vulgáris kifejezéssel automatikus bannolás lesz rá a válasz ;)
| | |
|
Amiket mostanság olvasok:
Garth Nix: Sabriel
Sabriel, akit gyerekkorában küldtek Ancelstierre egyik bentlakásos iskolájába, nem sokat tud a zabolátlan mágiáról vagy a holtakról, akik a Régi Királyságban nem hajlandók halottak maradni. Utolsó tanévében azonban apjának, Abhorsennek nyoma vész, és Sabrielnek be kell lépnie a Régi Királyságba, hogy megkeresse. Hamarosan társául szegődik Mogget, a macska, akiben komisz lélek lakozik, és Harlekin, egy fiatal chartamágus. Ahogy egyre mélyebbre hatolnak a birodalomba, úgy növekszik a fenyegetés, amely a halál kapuin túlnyúlva már az élők világát veszélyezteti.
Sabrielnek szembe kell néznie végzetével egy olyan világban, ahol az élők és holtak közti határvonal néha nehezen látható – és időnként el is tűnik.
| | |
|
Cserét a chatban tudsz kérni. Bárkivel szívesen cserélek, a lényeg az, hogy az oldalad legyen dugig tartalommal a külső az nem érdekel :) Viszont ha két-három hónap után nem vagy aktív leveszlek a cserék közül!
    
A ccs alapját köszönöm a lindadesing-nek!
| | |
|
|
|
Doboz elv Avagy ha sok a gond, csomagold őket össze és dobd őket egy dobozba
Régi emlékek közt kutakodva jutott eszembe egyszer ahogy nagyapám egy technikát emlegetett, amivel a problémákat lehet "megnyírbálni". Ő csak úgy jellemezete mint a "doboz elv"
Mindig röhögnöm kell, mikor eszembe jutnak elsőként ilyen marhaságnak tűnő dolgok. Most is arra gondoltam, hogy teljesen hülyeség ez a dolog. Elvégre a doboz elv nem szól másról, mint hogy a problémáidat egy képzeletbeli dobozba dobálod, felrakod egy elképzelt polcra és ott is tartod. Akkor érdemes ezt használni, ha már annyi bajod gondod van, hogy így "rendszerezheted" és átláthatóbbá válik az egész. Vagy ha fontos esemény vagy megmérettetés előtt állsz, akkor csak arra kell koncentrálnod az egyéb bajok meg a dobozban várnak, hogy majd előkapdosd őket és foglalkozz velük.
A mostani helyzetemben jöttem rá, ez a doboz elv nem is rossz. Sajnos a szerelmi pechszériám igencsak próbált beleszólni a mindennapjaimba. Ha a nappalaim biztonságban is voltak, az éjszakák már korántsem. És az éjjeli álmatlanság higgyétek el nem csak kellemetlen, de veszélyes is, főleg rám nézve. Szóval úgy döntöttem elő veszem hát nagyapám elvét és kipróbálom.
Ennek fényében fogtam az egész szerelmi hóbelebancot bevágtam abba a képzeletbeli dobozba és feldobtam egy polcra. Tekintve, hogy megoldást még nem találtam rá, ráérek még vele foglalkozni. Vizsgák után majd újra előveszem.
Azt persze nem mondhatom, hogy könnyű ezt a módszert használni. Az ember azért csak nyúlkálna azért a dobozért csak tenne valamit a probléma megoldása érdekében, de addíg míg nem talál megoldást csak örlődés a vége. Főleg ilyen érzelmes dologban mint a szerelem. Valahányszor a gondolataim a konvergencia szükséges és elégséges feltételeiről a dobozhoz vándoroltak volna mindig elképzeltem, ahogy jó hangosan kattan a zár a dobozon. Ilyenkor mindig magamhoz tértem egy picit. Bár tény és való, sokszor kellett ezt csinálnom.
Nos srácok szurkoljatok, hogy sikerüljön ez a módszer. Én lennék a legboldogabb, ha beválna.
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó